Végre sikerült tesztelni a "Vidra" 148X46 prototípusát. Egy 16-os tube-al 16 km/h-ig sikerült a vízen maradni. Príma kis síkvizes móka volt!

Finally we could test the prototype of the new light wind board what we called "Vidra" 148X46. With a 16sqm tube we were on the surface until the windspeed was less than 16 km/h. It was good flatwater fun!

Az elmúlt két évben Péter nagyrészt az észak-olasz Jochum & Nesler (JN) cégnek való fejlesztéssel, a mára három méretben kapható Randas-szal foglalatoskodott. Vannak viszont ötletek, amelyek a céggel való együttműködés során nem valósulhattak meg. Hogy ezek el ne vesszenek, úgy döntött, saját manufaktúrát alapít, melynek célja, hogy minden tudását beleadva igényes, széles körűen felhasználható, megbízható ernyőket gyártson, elsősorban megrendelésre.

Az első így létrejött kite a Gerle. 11.75 négyzetméteres, nyitott cellás, állítható állásszögű (depower) paplanernyő. Az első tesztek igen sikeresek voltak, a kite minden szempontból jól vizsgázott - Péter és az első megrendelő (Kálmán) nagy örömére :)

A méret és a forma meghatározásánál a hazai körülmények voltak a mérvadók. A kite tulajdonságai a legoptimálisabban 30-40kmh-s szélben élvezhetők. Elsősorban landboard-hoz ajánlott, de snowkite-hoz, buggy-hoz egyaránt jól használható. Péter a stabilitásra fektette a legnagyobb hangsúlyt. Depowerben, zeniten állva a kite feltűnően nyugodtan viselkedik, így olyan szituációkat, amikor a kite-ot épp nem használjuk, de nem akarjuk letenni (mint pl. a sílécek felcsatolása, vagy a cipőfűző bekötése), gond nélkül meg lehet oldani.

Elődjét, a JN Randas-t Péter a fejlesztés során a legváltozatosabb körülmények közt tesztelte szárazföldön, havon, sőt, vízen is, mindenütt kezes, ugyanakkor erőteljes, kite-élményt nyújtó eszköznek bizonyult.

A Gerle reményeink szerint a hazai kite-osok számára a körülmények leghatékonyabb kihasználását teszi lehetővé, hogy amikor az ember végre időt talál a kite-ra, minden szeles perce hasznosan teljen :)

Nem mondhatnám hogy őszinte a mosolyunk :) Viszont a társaságért mindenképp megérete, a hagyományos Donauinsel reggeliről nem is beszélve!

I couldn't say our smile was honest, it was far too cold for that :) It was definitely worth going, though, for the brilliant company! Let alone the traditional Donauinsel Frühstück!!!

Hope to see you guys again soon :)

Source of pic: http://www.fotomelange.com/Download/Herbstdrachensteigen_2010/index.html

Eddig ő a kedvenc ernyőm. Elküldtem a cégnek. Már hiányzik :(

Úgyhogy összevágtam egy kis videót az "emlékére":

This has been my favourite kite so far. I've sent it to the firm and miss it already, so I made some vid in memory of it :)

Eredetileg mászni mentünk, de mivel mindketten le voltunk szedálva (Péter még mindig lázas volt, úgy megfázott a Fertőben, hehe, én meg simán lenulláztam magam a munkahelyemen) csak felsétáltunk a gyalogúton a kilátóig. Itt aztán hátunkra vetődtünk, és bámultuk az eget, Péternek be nem állt a szája, én meg csak hallgattam, hogy ilyen cellaszám, olyan puffadtság, meg amolyan aspect ratio, ugyanis tele volt minden siklóernyővel. Amikor reklamálni kezdtünk, mert nem trükközött senki, jöttek a trükkemberek a spirálokkal, meg a többivel. Amikor hiányolni kezdtük a speedflyosokat, olyan is jött. Nem is akárhogy, még nézni is rossz volt :)

Majd lecaplattunk, és hogy csökkentsük a teljesítmény hiányából adódó frusztrációnkat, elővettük a sárkányt. Mert persze volt nálunk. Kicsit meggyaláztuk vele magunkat -ilyen rémes szelet még nem látott egyikünk sem-  majd hazajöttünk.

Szép nap volt.

We went there to do some climbing but arriving there we had to confess we were both out of energies, so we just walked up on the path and watched the sky lying on our backs. Peter was talking endlessly about all sorts of technical stuff like COP and AR and things as the paragliders were passing by. We also saw a guy doing some amazing tricks with a speedfly.

Walking down we felt we had to lessen our frustration from doing nothing all day, so we tried one of our JN kites. Wind was horrendous, though, so we came home.

It was a nice day anyway :)

A Baobab meghívást kapott az idei budapesti Greenexpo-ra is. Az erről szóló cikkek az alábbi linkeken keresztül érhetők el:

The Baobab tree got invited to the Greenexpo in Budapest. Some articles about it:

http://www.octogon.hu/design+info/palyazatok+dijak+1/gumiabroncs-zsamoly+es+zold+robothelikopter+4.html

http://hg.hu/cikk/design/9015-zold-es-magyar-fenntarthato-design-a-greenexpon

http://www.orientpress.hu/portal.php?ReszletesHir=1&HirID=61118&ajanlo=RSS

Valakik egy szép napot töltöttek JN Randas társaságában, és úgy tűnik, jólesett nekik... ;)

Some guys spent a nice day with JN Randas:

JN Randas Snowkite from Snowkiting.at on Vimeo.

SirBolts kivárt. Várta a pillanatot, míg az idegek pattanásig feszülnek, míg blogjának látogatottsági indexe a felhőkbe szökik, míg véget ér a tél és mindnyájan látni akarjuk, milyen is volt...

Hát ilyen:

SirBolts kept waiting. Till we all were clenching our fists, nerves got tense and winter ran out, so that everybody wanted to see what it was like.

Well, like that:

(Our part comes at 2.08, some history at 3.12 :))

Snowkite Sessions from SirBolts on Vimeo.

Kitartottunk, és megérte. Köszi a videót, Szabi!!!

http://www.allwinddrive.blogspot.com/

A mai napon temettük a telet. Nem kellett hozzá más, csak egy 13-as protó, egy landboard, meg az a kis szélféle, ami adatott. Amíg Péter azt bizonygatta, hogy tegnap (a "tenisz szélben", ezt a szakkifejezést, ha nem baj, megtartjuk Gombos :D) ugyanitt, ugyanezzel az ernyővel kétemeleteseket repült, addig én beleugráltam az összes maradék hókupacba, és megépítettem az idei utolsó hóembert (15cm magas lett). Később rám akasztotta a 13-ast, megeregetett engem is, aztán mivel elült az a kis szél is, ami volt, még vagy két órát ácsorogtunk a réten, és növesztettük a szeplőinket.

Viszlát tél. Még lehet, hogy utánad szaladunk valami hegyre, de aztán visszajövünk haverkodni az idei tavasszal.

This day was about saying goodbye to winter. We just needed the 13sqm proto, some wind and a landboard. As long as Peter was trying to prove me that just yesterday he was able to jump meters high in the gusty wind, I jumped into all the remaining heaps of snow and built my last (15 cm tall) snowman of the year. He hooked the proto on me, flew me a bit, then we were growing our freckles, standing in the sun. 

Bye winter. See you next year.

13nm, első proto, első reptetés. "Svejcibicska" sztájl :D

13sqm proto, first test flight. Swiss penknife style :D

És igen, megvalósult az egy hete tűkön ülve várt nagy esemény, a nagy találkozó, az ultimate challenge. Kezdő snowkiteosok - alapvetően jégen.

Az első fél órában kicsit para volt, hogy esetleg nem lesz szél, de amikor a jégvitorlások ki tudja honnan egyszercsak elővágtattak, tudtuk, hogy azonnal csomagolnunk kell. Mármint a kájtokat kifelé, merthogy jöN, jÖN, JÖN! És tényleg!

Volt ám száguldás, csiszi-csuszi a jégen, élvezkedés a hófoltokon, Randas-Manta összehasonlítgatás, gubancolódás, fetrengés, esés-kelés, nevetés!

Olyannyira, hogy nem is fotóztunk. Szerencsére a Vikker család igen, lássuk:

Yesss, we have already done what we had been planning for weeks: the great meeting, the 'ultimate challenge'. Beginner snowkiters, basically on ice.

At first we feared there would be no wind, but when ice-boats arrived, we knew our time had come. There was a lot of fun, really. We did not even take pics. Fortunately some friends did. Let's see:

Jó, hogy itt volt SirBolts és Kiskarakter, nagyon kellemes társaság voltak! Ja, és ez az esemény a Kiteforce.hu nélkül nem jöhetett volna létre ;)

Floriannak köszönjük a szép hétvégét! Az első napon a nagynehezen lokalizált helyszínre történő snowmobilos felcuccolás illetve egyórányi felgyaloglás után tíz perccel már a kite-okon csüngött a banda. Szép szél volt, 30-40 centis hó, és remek fennsík, amiből azonban nem sokat láttunk, mivel aznapra egy felhő is épp ott ütött tanyát. Olyan sűrű fajta felhő.  A Randas sötét színe kifejezetten előnyére vált, így is alig láttunk belőle valamit... Nem baj, ezt érezni kell, ugyebár, a fiúk reppentek is eleget, csak úgy záporoztak a rollok meg a loopok. Kissé szürreális volt, egyszer megálltam és erősen néztem, hátha attól megnyílik a köd és meglátom, mit csinálnak: csak az eresztők kitartó surrogásából tudhattam, hogy a közelben vannak valahol. Aztán valami derengő, ugró alakot láttam innen, valamivel később egy másikat onnan, vicces volt, akárhányszor kibukkantak a ködfal mögül, a levegőben voltak, elégedetten nyugtáztam, hogy nem pazarolják az időt :)

Másnap hajnalban Skywalker Pityu dörömbölt az ágyunkon, hogy mindjárt kel a nap, és szél is van, a felhő meg áttelelpedett egy másik hegyre! Mire feltápászkodtunk, már kint rosszalkodott, nem készült fénykép, pedig nem volt utolsó látvány, ahogy a rózsaszín hegytetőn járatja az ernyőt. Sajnos ahogy a nap kapaszkodott, úgy ereszkedett a szélsebesség, délutánra csak szerencsés tízpercekben lehetett valamire menni.

Így aztán a hegyi házban ettünk egy jót, elosztottuk egymás közt a rengeteg hátizsákot, és gyenge húsz perc alatt lesíeltünk a hegyről.

Randas egyéb világmárkákkal összehasonlíttatott, minden méretben jól vizsgázott:)

Jó volt, legyen máskor is!

Thx for the great weekend to Florian. On the first day, we climbed the mountain and packed our things. Ten minutes later everybody was hanging on some kites.There was a thick wall of fog but no one seemed to bother, there were nice jumps and loops whenever I saw the guys flashing out from the fog.

The next day, Pityu was the first to go out at about 6.30 in the pink morning sun, what a sight, unfortunately there are no pics of that. Later that day wind dropped, so we just had some nice tea in the house on the top and skied down with our luggage.

Randas was compared to other world trademarks and did really well ;)

It was a lovely day. Have some more soon!

Az idei Nívódíj pályázaton a Baobab kiállítási jogot nyert. Bővebb információ a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján:

This year, the Baobab won the right to be exhibited in Hungarian Design Award competition. Some more info on:

http://www.hpo.hu/testuletek/mft/formatervezesi_dij/dijazottak/2009_lista.html

http://www.kiteforum.com/viewtopic.php?f=6&t=2361361&start=0

http://www.lekr.cz/randas-2010/

http://www.jn-kites.com/download/products-2010-info-sheets-2.pdf

Elkészültek az utóbbi 5-6 hónap megfeszített munkájának eredményei, a JN snowkiteok!!!

Annak idején nem gondoltuk volna, hogy attól a kis röpképtelen NPW-től idáig jut Péter tudománya. Rengeteg kite épült meg azóta, sok-sok teszttel töltött óra és nagy adag lelkesedés adódott hozzájuk. Íme a "kifejlet":

Randas 6/8/10.5 m-es méretekben lesz kapható. Idén télen mi már ezzel nyomjuk!

JN Randas, the result of some 5-6 months of hard work, is ready!!!

We'd never thought that from those 'unable-to-fly' NPWs Peter would go this far. There was lots of enthusiasm, effort and kites to build on the way up here, but it was definitely worth it all :)

Randas will be available in 6/8/10.5 m sizes. This winter we ride them all!!!

Ez már kérem power-depower. 6.5m2. Nagyon szeretjük... :) 

This one is already depowerable. 6.5 sqm. We like it a lot... :)

Széltolók a Föld megmentéséért! A 350.org és a Medence Csoport felkérésére elkészítettük a Baobab-ot, avagy a felfújható majomkenyérfát. Szomorúan csüngő ágait a fa oldalán lévő lyukak lefedésével csak több ember, közösen keltheti életre, ezzel szimbolizálva -ahogy Péter mondja- "Az egyéni tennivágyás csoportban való hatékonyságát"...

A Baobab jelenleg a lengyelországi Poznanban, az ENSZ környezetvédelmi konferenciáján teljesít figyelemfelkeltő szolgálatot.

Széltolók for saving the Earth! Peter had this idea, then designed and made this inflatable Baobab tree for the request of 350.org and Medence Design Group. It symbolises the power of cooperation in saving the planet by raising its branches when the holes in the bark of it are covered by some people at the same time.

Right now, it is in Poznan, Poland at a UN environment conference, spreading the word.

www.350.org 

Szóval eleinte csak lézengtem, próbáltam angol szavakat kivenni abból a hablatyból, amit beszéltek, meg megszokni, hogy a déli szél hideget hoz, az északi meg meleget, hogy az ember otthonába bármikor bejön a szomszéd, kiszolgálja magát sörrel a hűtőből, és elviszi a kocsikulcsot.

Amikor ez már mind ment, elkezdtek poénkodni, amihez megint kellett vagy két hét, míg rájöttem, hogy pontosan mikor is csinálják. Meg hogy min. És olyankor nevettem is.

Az igazi nagy élményt az a kánaán jelentette, ami felhalmozott sárkányanyag-mennyiség képében elárasztotta a varrodát. Meg hogy mindezt akkora padlón lehetett sniccerelni, hogy elkopott a penge, mire a végére értem.

Először egy óriáspolip megvarrásában segédkeztem, hogy elüssem az időt, míg tart a jet-lag, meg hogy kitanuljam a varrógépek lelkivilágát - mert az van nekik.

Ő Az.

Aztán szépen lassan elkezdtem a saját munkáimat is. Softkite-ot, NPW-t, meg mindenféle saját showkite-kreálmányt.

És közben ismerkedtem a csapattal, mindenhová magukkal cincáltak - igaz, nemigen tiltakoztam - mutogatták a tájat, az erdőket, a réteket, hegyeket, elvittek buggyzni, kite-cat túrára, meg mindenféle fesztiválokra, ahol felváltva kellett harcolni a sárkányokkal, a széllel, és a bámész emberekkel.

Meg Peter Lynnel, akinek a legfőbb öröme, ha felháboríthat, elképeszthet, meghökkenthet, és mivel egy zseni, mindezt a lehető legváratlanabb formákban képes előadni, így aztán amit művel, az valóban felháborító, elképesztő és meghökkentő. Mindig rohan, sokkal előbb tudja, mit akar az ember mondani, mielőtt befejezné a mondatot, így azt már rendszerint nem várja meg, és ha sárkányt lát elveszíti a fejét. Állítólag látták már százezres nagyságrendű digitális fotó és navigációs cuccokkal a zsebében, égre meresztett szemekkel, megállíthatatlanul begyalogolni az óceánba, mert valaki nem úgy kezelt egy PL kite-ot, ahogy szerinte kellett volna...

PL vezet (kb. harminc fok van...)

(Folyt.köv.)

Péter két hónapnyi megfeszített munkája (tervezés, szabás, varrás és bontás és varrás és bontás és varrás) nyomán megvalósult Ő, Gross András (Medence Csoport) 15 éve szunnyadó álma, az öt méter magas, felfújható, éneklő, világító Vénusz, amely a 2008-as Sziget Fesztivál attrakciójaként már el is kezdte küldetését...

A hazai internetes sajtó az alábbi linkeken keresztül elérhető írásokban emlékszik meg erről: 

Two months of hard work on Peter's side (design, making patterns, sewing, cutting back, sewing, cutting back and sewing again and again) and Venus, the 15-year-long dorment dream of Andras Gross (Medence Design Group) was born. She, with her five metres of height, singing and illuminated, has already started her career at Sziget festival, Budapest.

Some Hungarian internet links about it:

http://epiteszforum.hu/node/10266

http://www.medencecsoport.hu/

http://www.origo.hu/programajanlo/20080813-vizibabszinhaz-octopus-tanc-es-szinhaz-sator-luminarium-vandor-vurstli-orias.html

http://www.kulturpart.hu/index.php?menu=2&rov=7&alrov=76&cikk=5113

http://www.fidelio.hu/magazin.asp?id=14137

Video: https://www.youtube.com/watch?v=34LS5jPut7Y

Kicsit több, mint két évvel ezelőtt kezdtem bele ebbe az egész sárkányfejlesztősdibe. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még ennyire komolyan veszem a dolgot. Szép lassan, lépésről-lépésre tanultam/tanulom a különféle ernyők készítésének fortélyait, a jól használható anyagoktól a megfelelő beállításokig. Sokáig azért készítettem egyiket a másik után, hogy tanuljak.  Ezt már azért csináltam, hogy lássam, mit tudok.

A cél a következő volt: kis méretű ernyő legyen, elsősorban azok számára, akik tanulják a sportot. Legyen átszerelhető két ill. négymadzagosra, bar-hoz és eresztőpálcához egyaránt. Legyen gyors, álljon meg szélablak szélén, egyenletesen húzzon, legyen jól irányítható. Ugyanakkor lehessen érezni, mire lehet képes egy hasonló, nagyobb méretű ernyő: dolgoztassa meg azt, aki csapdos vele.

Az a típusú ember vagyok, aki sosem elégedett a munkájával. Ennél az ernyőnél azonban már megcsapott ennek az érzésnek a szele... Persze csak pár napra... Már agyalok a következőn :)

Itt a végeredmény, videón és képekben.

I started making kites a bit more than two years ago. I never thought I would take it so seriously. I am learning it all step-by-step, from what materials to use to what settings to have. I made numberless kites to learn and get better. This one, I made to see what I can do at this stage.

My aim was the following: to make a small trainer kite, which can be used with two or four lines. I wanted to make it quick, stable at the edge of the wind-window and have smooth pull at all parts of it. At the same time I wanted to make the user feel what a bigger kite can do with you: to make the user work when flown.

I am the kind of person who is never satisfied with the job he does. This time, I had the slight feeling of it. Of course, just for a few days. I am already thinking about the next one.

Here is the result in a vid and pics.

https://www.youtube.com/watch?v=x2rCaAV9Y8s

Szóval egy kis élménybeszámoló, mert már annyian nyaggatnak miatta (teljes joggal) hogy sem éjjelem sem nappalom…

Imádtam Új-Zélandot, szép volt a nyár (januártól elejétől március végéig…), a tájak, az égen a csillagok, az emberek, a szél, minden olyan más volt, mint itt, hogy alig tudtam megemészteni mindazt, amit magam körül tapasztaltam. Arról nem is beszélve, hogy ez alatt a három hónap alatt a Peter Lynn Kitefactory vendége voltam…

Hogy hogyan keveredtem oda? Nos, beletelt vagy fél év alapos szervezőmunkába: leveleztem jobbra-balra, portfóliót csináltam, referenciát kerestem, ismerkedtem, és dolgoztam, míg végül egyszercsak megérkezett a várva-várt meghívólevél…

Ekkor aztán London, Hong-Kong, Auckland és Christchurch, és máris ott voltam az érthetetlen Kiwi-angolt beszélő, teljesen agyament bandában, olyan volt, mint egy álom. Sokáig kínzott a jet-lag, de hogy ne vegyék észre, megitattam őket jó magyar körtepálinkával, amiről közölték, hogy méreg, úgyhogy adtam mellé nekik Unicumot is, meg egy kis pirospaprikát…

Bent laktam a gyárban. A varroda/irodában van egy újonnan épített elkülönített kis rész, direkt a magamfajtáknak, és én voltam az első lakója, rajtam tesztelték :) . Korán reggel varrógépzajra ébredtem, és későn este varrógépzajjal búcsúztattam a napot. A szállásért cserébe sokat segédkeztem, varrtam óriás oktopuszt, ráját, pilot ernyőt… No meg szabadidőmben a magam terveit igyekeztem összehozni, amelyhez (mintha álom válna valóra) hegyekben állt az alapanyag.

A varroda/iroda, Jenny és Sam, háttérben a "szobám" bejárata

Persze én nem éppen a showkite-okért mentem oda. Ebben e kérdésben is mázlim volt, épp abban a három hónapban vendégeskedett ott Pepijn is, aki a Synergy-t csinálta. Hát mit mondjak, vannak a tubekite-ok, a soft-ok, és van az ARC. A világ legjobb ARC-ja pedig a Synergy… Aki még nem próbálta, ha alkalma van rá, feltétlenül tegye meg, négy madzag, semmi más, és mindent tud, amit kell: emel, húz, depowerelhető, gyors, bírja a szélablak szélét, szóval zseniális, na.

 https://www.youtube.com/watch?v=3JDy1zKM4TQ&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=fW_7io1FiA0

Az új-zélandi részben egyébként nem varrnak kite-ernyőket, csak showkite-okat, meg persze a prototípusokat. A sporternyők a távolkeleten (vagy nekik inkább távol észak) készülnek, van is belőle bonyodalom bőven.

Az egész világcég lelke egy maroknyi csapat, a menedzser: Craig, a mindenes kapcsolattartó: Jenny, és Peter Lynn, aki az ideje felében a világban repked, hogy saját bevallása szerint "háton fekve bámulhassa a színes sárkányokat az égen". Ők a központ, a PL birodalom összes információja ide fut be, és innen indul ki minden. A varrodában dolgozókon kívül folyamatosan vannak vendégek, januártól márciusig én voltam az egyik.

(folyt. köv.)

Koros Péter "Papa"

Nyilas Kálmán

Hornyák István "Stunt-Steve"/ "Skywalker"

Varga Péter "Wape"

Koros-Balla Edit "Fly off the handle"

TISZTELETBELI SZÉLTOLÓK - SZÉLTOLÓK BY HONOUR:

Guillaume "Chasta" Chastagnol

Pascal Boulgakov

Peter Lynn

Florian Palmers (Kitestuff.at)

Oliver Palmers (2008. Snowkitemasters world champion)

Eztán varrtunk egy kis NPW-t. Nem repült. Nagy nehezen lelket vertünk belé, majd a sikeren felbuzdulva varrtunk egy nagyobbat, majd egy még nagyobbat... ettől fogva nem volt megállás! Varrtunk egy paplanernyőt. Nem repült, de tapasztalatból tudtuk, hogy ez normális. Nem adtuk fel. Ekkor történt, hogy tőlünk nem messze, Ausztriában, Podersdorfban sárkányeresztő fesztivált rendeztek az osztrák klubok. Kivittük az NPW-ket, hadd irigykedjenek. Bementünk, alig lézengett valaki. Feleresztettük a 13 nm-est, három másodperc múlva futottak elő mindenhonnan: kik vagyunk, honnan jöttünk, mi ez, hadd próbálják ki...! Kis parolázás után megmutattuk nekik a röpképtelen paplant. Kiterítettük, mire rémült arccal azt kérdezték: és ez repül??? Meg kellett nyugtatni őket, hogy épp tőlük szeretnénk megtudni, miért nem.

Eugen Plamers volt az, aki vállalta, hogy elmagyarázza, hogy is megy ez. Erről a történelmi pillanatról dokumentumfelvétel is készült:

Then, we made an small NPW. Of course, it did not fly. It took a while to understand why and force it to do so. Then, smelling success, we built some bigger and bigger, there was no way to stop us now! We also made a foilkite. It did not fly of course. But we did not give it up.

That's when there was a kitefestival organised near us in Podersdorf, Austria. We took our NPWs proudly with us to make them envy... As we entered and started to fly them kiters from all corners started to run up to us asking where we are from, what that is, let them try... ! After a little chat we laid our foilkite on the grass. Terrified, they asked: can this fly??? We had to comfort them it cannot, actually, we wanted them to tell us why.

It was Eugen Palmers, who took the role of leading us into the world of kitemaking. Of this historic moment, there was a photo taken, hey presto:

 Az, amin térdel, egy Ajax. Veszélyes kis jószág. Aznap majdnem cserés lett néhány végtagunk miatta! Hazatérve belekezdtünk a paplanernyők "nagyüzemű" gyártásába, akkor még csak magunknak, egyszerű szórakozásból, szedett-vedett anyagokból, mert szép volt látni, ahogy az alaktalan rongycsomóból "élőlény" lesz, sárkány, amivel repkedni lehet.

Hát így kezdődött.

He is kneeling on an Ajax, a dangerous little bastard. We nearly broke bones that day with it. Returning home, we got down to making softkites one after another. At first, only for ourselves, just because it was nice to see as a bunch of textile takes shape and becomes a living creature, that you can fly with...

Well, that is how it all began.