A mai napon temettük a telet. Nem kellett hozzá más, csak egy 13-as protó, egy landboard, meg az a kis szélféle, ami adatott. Amíg Péter azt bizonygatta, hogy tegnap (a "tenisz szélben", ezt a szakkifejezést, ha nem baj, megtartjuk Gombos :D) ugyanitt, ugyanezzel az ernyővel kétemeleteseket repült, addig én beleugráltam az összes maradék hókupacba, és megépítettem az idei utolsó hóembert (15cm magas lett). Később rám akasztotta a 13-ast, megeregetett engem is, aztán mivel elült az a kis szél is, ami volt, még vagy két órát ácsorogtunk a réten, és növesztettük a szeplőinket.

Viszlát tél. Még lehet, hogy utánad szaladunk valami hegyre, de aztán visszajövünk haverkodni az idei tavasszal.

This day was about saying goodbye to winter. We just needed the 13sqm proto, some wind and a landboard. As long as Peter was trying to prove me that just yesterday he was able to jump meters high in the gusty wind, I jumped into all the remaining heaps of snow and built my last (15 cm tall) snowman of the year. He hooked the proto on me, flew me a bit, then we were growing our freckles, standing in the sun. 

Bye winter. See you next year.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.